All for Joomla All for Webmasters

3D nyomtatás 2. rész

Értékelés:
(0 szavazat)

Folytatom a 3D nyomtatók bemutatását, nézzük mitől jó, egy jó szálas nyomtató.

Ha korábbi cikket nem olvastad, itt megtalálod: Link

Egy jó nyomtatónak rengeteg ismérve van, de mint minden más területén az életnek a marketing gépezet itt is működik, így nem nehéz elveszni a kínálatban. Első és legfontosabb jótanács, ezeknek ne dőljünk be, mert majdnem minden nyomtató Reprap, Prusa vagy i3, de mi is ez?!

Ezek olyan kifejezések, melyek az otthoni 3D nyomtatás megszületésétől velünk vannak, és ész nélkül teszik hozzá szinte mindenhez a noname gyártók az esetleges bevétel reményében.

A Rep-Rap kifejezés egy műszó, önmaga reprodukálására képes eszközök gyűjtőfogalma, ha valakit érdekel itt megtalálja a teljes oldalt: www.reprap.org 

Talál itt rengeteg szabadon, akár otthon is elkészíthető gép tervrajzát, anyaglistáját, szoftverét, egyszóval mindent ami alapján akár otthon összerakhat egy ilyet. Ettől én mindenkit óva intenék, már aki nem akarja magát feleslegesen stressznek kitenni, de a bátraké a jövő, én már építettem ilyet, nem megoldhatatlan feladat. 

A Prusa és az i3 pedig már kimondott márka és típus jelölés. A Prusa Research cég által gyártott (www.prusa3d.com) Prusa i3-nak nevezett 3d nyomtató sikersztori lenyúlása. Pedig az otthon nyomtatás nem is ezzel hanem a 2010 szeptemberében megjelent Prusa Mendel-el kezdődött. És hogy mi az a Prusa? Jozef Prusa vezetékneve, aki a cég alapítója, és egyben névadója, egy nagyon közvetlen és jó fej figura, már volt vele szerencsém beszélgetni egy kiállításon, amolyan 3D hipszter, mint a szemüvegeiről elhíresült PIKO vezér Rene Wilfer.

De ne kanyarodjunk el a témától, a lényeg ne dőljünk be egy jól csengő névnek, mert lehet, hogy nem is az eredeti terméket, csupán egy kínai másolatot rejt. Inkább nézzünk meg egy Gearbest-es specifikációt, hogy mit is kínál egy átlag nyomtató.

Kiválasztottam egy tökéletes példát: 

P802 Practical Prusa Mendel i3 LCD Display 3D Printer DIY Desktop

  • Type: DIY
  • Model: P802
  • Frame material: Acrylic plate
  • Platform board: Aluminium base
  • Nozzle quantity: Single
  • Nozzle diameter: 0.4mm
  • Memory card offline print: SD card
  • LCD Screen: Yes
  • Print speed: 40 - 120mm/s
  • Platform temperature: Room temperature to 110 degree
  • File format: G-code,STL
  • Material diameter: 1.75mm
  • Language: English
  • Model supporting function: Yes
  • Z-axis positioning accuracy: 0.0025mm
  • Host computer software: Repetier-Host
  • Packing Type: unassembled packing

Itt már az elején zavarba jött az ismeretlen gyártó, hogy miként is tegye eladhatóvá a nem túl drága, 179 USD-be kerülő gépcsodát. A legjobb ha ott a Prusa, az i3, és hátha valaki hallotta, a mendel szót, akkor az is. Pedig ez csak egy másolat.

De a lényeg csak ezután jön, DIY. Vagyis szereld össze magad. Pont mint, ha az IKEA-ban vetted volna. Akril váz, egy fej, 0,4-es düzni (vagy fúvóka, ahogy jobban tetszik), SD-ről nyomtat, LCD-kijelzős. A nyomtatási sebesség olyan mint az autóknál a végsebesség, jó tudni de nem túl releváns (ebben a kategóriában), egy tárgyasztal hőfok, egy szál átmérő, hogy tudjad mit is kell venni, illetve egy Z vagyis magasság tengely pontosság ami megint csak parasztvakítás (de erről is picit később).

A jó nyomtató mint a jó ház erős megbízható és stabil alapra épül. Ezért nagyon nem mindegy, hogy az a keret miből van.

Az első Rep-rap vázak menetes szár és nyomtatott alkatrészek keveréke volt (képet lásd lent a galériában), melyek míg prototípus elfogadhatók voltak, de kereskedelmi forgalomba már gagyinak hat, ezért kellett valami más.

Ekkor jött Jozef Prusa, és az i3-al egy új löketett adott a történetnek. Azóta ha egy gyártónak nincs ötlete, akkor ezt lemásolja, hiszen a neten ingyen letölthető a tervrajza, csak be kell tolni a lézervágóba, és lehet mennyiséget gyártani. (És gyártanak is.)

A “Prusa” formatervet készítik, furnérlemezből, akrilból és alumíniumból is. (Képek szintén lent.)

Önmagában nem is lenne baj, de a furnér hajlik, nyeklik-nyaklik,vetemedik ami meg nem elhanyagolható, tűzveszélyes. (De mindenképpen tűzveszélyesebb mint az alumínium)

Akril vázak látványosak, lehetnek, feketék, áttetszők, vagy akár narancssárgák is, nagyon kellemesen csillognak, de néha rosszul vágják a lézervágóval, ezért képtelenség rendesen összerakni, vagy ha túl nagy erővel húzol meg egy csavart akkor pattanhat. Egyszóval figyelni kell rá, törékeny jószág.

Az alumínium mint legjobb megoldás maradt a végére, ám ez mit sem ér, ha vékony lapokból vágják, oda a legfőbb erénye a szilárdság.

Így a javaslatom, hogy ha jó nyomatót akarsz venni, akkor a kerete legyen alumínium, de ne lemezből vágott, hanem alumínium profilból készített. Erről is találsz képet lentebb.

Kell bele egy jó tápegység. Itt ugye megint az otthoni körülméneket tartsuk szem előtt, ha más is hozzáférhet a géphez, gyerekek, párok, nagyszülők, vagy bárki aki nem tudja kezelni (és mondjuk nem egy műhelyben van elzárva) mindenképpen olyan típust válasszunk, melynek teljesen fedett a tápegysége. Ugye nem kell különösebb képpen magyaráznom, hogy senki sem rakna be egy olyan tévét a gyerekei szobájába aminek nincs meg a hátlapja.

Ám ennél egy sokkal fontosabb szempont, hogy ha lehet, akkor ne 12V-os hanem 24V-os tápegységgel rendelkezzen. Bár nem fogyasztanak sokat ezek a berendezések, a tárgyasztal fűtésénél ez jót fog tenni.

Ha már megemlítettem a tárgyasztalt, akkor ezzel kapcsolatban is van pár eldöntendő kérdés.

Első körben, hogy mekkora dolgot szeretnénk nyomtatni. 200x200x170 vagy 180-as nyomtatási területtel (X,Y,Z mm-ben) kisebbet nem nagyon érdemes venni. Ha ennél nagyobbat akarunk nyomtatni akkor 300x300x400-ast, vagy 500x500x500-ast válasszunk. Szintén fontos dolog, hogy vásárlás előtt győződjünk meg arról, hogy a tárgyasztal teljes felülete vagy csak egy része használható. Az olcsóbb gépeknél iratkapcsok tartják az üveglapot a fűtőlapon, így a belógó darabok levesznek a tényleges méretből, ezekkel mindenképp számoljunk.

Korábban említettem a tárgyasztal fűtést. Ha több féle műanyaggal is szeretnénk dolgozni, mivel ezek tulajdonságai nagyban eltérnek, több féle tárgyasztal hőmérsékletet kell használnunk. Ebből kifolyólag fontos az erősebb táp, és ami talán még fontosabb, ne az alaplap fűtse nekünk a tárgyasztalunkat, hanem egy MOSFET.

Az olcsóbb nyomtatók a tárgyasztal felfűtéséhez közvetlenül az alaplapot használják. Ez több okból is problémás lehet. Egyrészt túl nagy terhelést ad neki, így az idő előrehaladtával a rossz minőségű csatlakozók elkokszosodnak, megégnek, és a továbbiakban csere nélkül nem használhatók, másrészt, ahol kokszosodik ott tűz is lehet, a 3D nyomtató miatt leégett ház meg csúnya dolog.

A MOSFET-es modul egy közbenső elektronika (már ha azt a szerencsétlen FET-et elektronikának lehet nevezni.) lényege hogy a fűtésre szánt energia nem megy át a nyomtató alaplapján, onnan csak egy vezérlőjelet kap. Így a tápegységről meghajtva a felfűtés is gyorsabb, stabilabb. Ezért is fontos az erősebb táp.

Ha már van keretünk és tápunk, meg szép tárgyasztalunk, folytassuk a további mechanikai elemekkel.

A fenti “specifikációban” szó volt a Z tengelyről, ezt írták “Z-axis positioning accuracy: 0.0025mm” ez ugye a kerekítés szabályai szerint 3 ezred mm. Ez nagyon jól hangzik de mit is jelent ez. Gyakorlatban azt jelentené, hogy a magasságot, 3 ezredenként állítja ez a nyavalyás. 

Ha ez igaz lenne, akkor nem lenne szükség sem SLA, sem SLS nyomtatóra, hiszen azok rendelkeznek ilyen paraméterekkel.

Itt a marketing áldozatai lettünk. Ez a szám nagy valószínűséggel, úgy jött ki, hogy a gyártó marketingesei megnézték, hogy a Z tengely motorja, hány fokot fordul el egy léptetésre, majd osztottak-szoroztak a 8-as metrikus menetes szár menetemelkedésével és a léptetőmotor vezérlő mikroléptetés paramétereivel. Erre remek kalkulátorok vannak, biztos, hogy matekból kijön, de ezt ezzel a megoldással képtelenség mechanikailag lekövetni. A másik nagyon fontos és észben tartandó ismeret a nyomtató felbontásával kapcsolatban, hogy teljesen mindegy, egy bizonyos méret után, hogy milyen kicsi a léptetés, ha anyaggal nem bírsz utána menni. A fenti gépnél 0,4mm-es a fúvóka, ezen jönne ki a henger alakú olvasztott műanyag. Próbálj meg egy 0,4mm csövön egy 0,0025 mm ármérőjű henger alakú szálat kitolni. Nem fog sikerülni, illetve sikerülni fog, de hogy ez kontrollálatlan lesz az biztos. 

A fúvóka kérdésben is megoszlanak a vélemények, egy 0,4-es fúvókával nem illik 0,25-ös vagy  0,3-asnál vastagabban nyomtatni, illetve 0,15 esetleg 0,1 alá menni, bár ez utóbbi is elég extrém a belépő kategóriás gépek esetében. Ezekből könnyű kikövetkeztetni, hogy a Z léptetés ha 100 vagy 150 mikront tud, akkor nagyon nem tudunk mellé lőni.

A Z-tengelynél arra érdemes figyelni, hogy ne a sarki vaskereskedésből jól ismert menetes szár legyen benne, hanem trapézmenetes fogasléc. Precízebb, pontosabb.

Innen folytatom legközelebb.

Tovább a kategóriában: « 3D nyomtatás 1. rész

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.