Mikor nekiálltam ezt a cikket megírni, arra gondoltam, hogy egy olyan bemutatót készítek, ami maximálisan kidomborítja az eszköz előnyeit, de így biztosan részlehajlással lennék megvádolva, így korábbi irományomat sutba dobva, megpróbálok elfogulatlan maradni. Ez nem is olyan könnyű mint hinnétek, hiszen mióta megvan ez a központ azóta sok örömöm van benne, de természetesen ütköztem falakba is.

Még mielőtt továbblépnénk tegyük tisztába a dolgokat, a Roco 10764-es erősítő és Roco 10810-es kézi vezérlő, melyet a továbbiakban csak simám multiMAUS-nak fogok hívni, nem mindenkinek és nem mindenre ajánlható, de kétség kívül van benne potenciál, nem is kevés.

Kezdjük az alapokkal, mi is ez tulajdonképpen?!

A multiMAUS egy kompakt megoldás digitális modellvasút és eszköz vezérléshez, a digitális átálláshoz szükséges alapokból 4-et biztosít használója számára. Ahhoz, hogy egy képzeletbeli körpályán (dilikör) digitális vezérléssel tudjunk egy szem mozdonyt körbe-körbe kergetni az alábbi dolgok kellenek:

• sín
• mozdony
• egy mozdonydekóder (a mozdonyba építve)
• egy digitális központ (Command unit )
• egy digitális erősítő (Booster)
• egy kézi vezérlő (Controller)
• tápegység

Ezek közül a multiMAUS készlet az utóbbi 4-et biztosítja számunkra. A kis dobozka a vezérlővel összekapcsolva, kompakt eszközként teszi a dolgát. Ha lehet hinni a gyári adatoknak, akkor elvileg lekezel 1024 váltót és 9999 mozdonyt 14, 28 vagy 128 sebességfokozattal, a mozdonydekóderek mindegyikén 20 funkciót tud kapcsolni, ehhez párosul 3,2A terhelhetőség és egy 64 helyes mozdonykatalógus ahol kedvenceinket nem csak egy számmal, hanem szövegesen is elnevezhetjük. Ennyi, nem több nem kevesebb.

Ha figyelmesen olvassuk el a leírását, akkor ha váltóvezérlésről (1024 darab) esik szó mindenhol “turnout address” kifejezés található, ami nem összekeverendő a “decoder address” kifejezéssel.

Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy váltóból konkrétan ennyit tud megcímezni, függetlenül attól, hogy 2, 4 vagy 8 kimenetű dekódert használjuk, vagyis ez a mérőszám az összes felhasználható dekóderkimenetet jelenti, nem pedig a dekóderek számát. A váltókon kívül ebből a számból jönnek le, a fény vagy karos jelzők száma valamit a kocsiszétakasztók, soromók, fénysorompók számai valamint bármi egyéb amit eszközdekóderrel kívánunk üzemeltetni. Ha teljesen leegyszerűsítve nézzük a dolgot, akkor az asztalunk vezérléséhez, 1024 kapcsoló áll rendelkezésünkre, csak rajtunk áll, mire használjuk.

Mikor elkezdtem foglalkozni a digizés gondolatával ugyanolyan dilemmával találtam magam szembe, mint sokan mások. Melyiket válasszam?! Sok fórumot olvastam, és sok embertől kértem segítséget, ötletet, tanácsot de mindenki mást mondott. Ezek nem jó vagy rossz, helyes vagy helytelen válaszok voltak, csak egymástól különbözők, így nehéz volt a döntés.

Amit biztosan tudtam, hogy olcsón szeretném megúszni a dolgot, hiszen ha esetleg mellényúlok a választásban akkor nem mindegy mennyit bukok a történeten. A következő szempont, hogy csak és kizárólag “gyári” terméket veszek, használati utasítással (lehetőleg magyarul). Ez azért volt fontos számomra, mert megnéztem egy két “home made” berendezést, és kezdőként nagyon kacifántos volt a működése, így mindenképp olyan eszközt szerettem volna választani, amihez részletes dokumentáció tartozik, lehetőleg magyarul. Nincs annál kellemetlenebb, mint hogy kezedben van valami, de ötleted nincs mit mivel vagy hogyan kell használni.

A “gyári” kategória olcsó szegmensében pedig két jelentkezőt találtam, az egyik a Lokmaus2 ami szintén Roco termék és tulajdonképpen a multiMAUS elődje, és magát a Multiamus-t. Kezdő beruházás 17 ezer forintba került egy év garanciával, nagyjából a mai napig ennyiért meg lehet szerezni illetve ha nem tatszik akkor eladni, de van hogy 14-16 ezer forint környékén is horogra akadhat a használt piacon.

Az ismerkedést folytassuk tovább rögtön a negatívumokkal:

• Bár egy időben több mozdonyt is vezérelhetünk vele, de mikor a mozdonyok között kapcsolgatunk, az kezelő a sebességértéket nem “hozza” magával. Ez azért van, mert az irányító bármennyire is jól néz ki, sima analóg tekergetővel rendelkezik, mely csak a nulla állásban akad meg, ne is keressük a házimoziknál és autóhifiknél megszokott végtelenített racsnis megoldást.
• A vezérlőn csak 2 funkcióbillentyű van, így a kívánt funkciót ki kell választanunk, és csak ezután aktiválhatjuk. (Funkció lehet az irányfüggő világítás, tolatásmenet, vezetőállás vagy kazánvilágítás, kocsivilágítás, füstgenerátor, hanggenerátor különböző hangjai, stb.) *** lásd a felsorolás után!
• Nincs foglaltság jelzés. Nem tudjuk nyomon követni a kijelzőn, hogy a vonat merre jár a pályán.
• Nincs visszajelentés. Ez a gyakorlatban ott érhető tetten, mikor mondjuk a vezérlővel állítgatjuk a váltót, akkor a kijelzőjén mutatja, hogy mi az az utolsó állás amiben hagytuk, viszont ha gonosz törpe módon kézzel átállítjuk az adott váltót, azt már nem tudja lekövetni, ugyanazt az állást fogja mutatni amit mi rajta legutolsónak állítottunk.
• Nincs kiolvasás, azaz a dekóderek paramétereit csak írni tudjuk, kiolvasni nem.
• Nincs programozósín kimenet.
• Nincs PC illesztés.
• Gyári tápegysége nem az igazi

*** Ez a pontot utólag töröltem, mert közben kijavítottak. (A multiMAUS 10+1 funkciógombbal rendelkezik, és további tíz elérhető a "Shift" gomb használatával. Köszönöm SomiTomi)

Azt hiszem ennyi negatívum után ideje picit a képzeletbeli mérleg másik serpenyőjébe is belekukkantani.

Bár igaz, hogy belépőszintű készülékről beszélünk, de nem azt jelenti, hogy nem skálázható és nem bővíthető. Már maga a multiMAUS leírása is megemlíti, hogy 32 darab vezérlővel lehet bővíteni. Ez lehet akár Lokmaus2-es vagy további multiMAUS vezérlő, vagy Roco Routecontrol ami egy külön a váltó állítására szolgáló billentyűzet. Így akár szélsőséges esetben akár 32 mozdonyunkat 32 külön vezérlővel is irányíthatjuk, persze ez nem életszerű, de mondjuk 3-4 vezérlőt simán el bírok képzelni egy eszközön, és akkor barátainkkal is tudunk kicsit vonatozni. A Roco további kiegészítőket is kínál a termékpalettáján (PC illesztő és fékgenerátor), de borsos áruk miatt nem igazán javasolnám a megvételüket, illetve későbbiekben kitérek ezeknek a komponenseknek kiváltására. De ha mégis ilyen összegeket kívánunk modellvasutunk vezérlésére költeni, mindenképp egy komolyabb rendszeren gondolkodjunk el.

Az alapkészlet nagyjából 5 mozdony egyidejű mozgatásával tud megbirkózni, ha úgy számolunk, hogy mozdonyonként 600mA áramot vesz fel. Ekkor matematikailag a 3,2A terhelhetőség alatt vagyunk, vagyis a túlterhelést jelző kis LED még nem fog világítani.

Ha esetleg mégis meghaladnánk ezt az értéket, akkor sincs semmi gond, nyugodtan vásárolhatunk a meglévő eszközpark mellé egy Roco 10765 boostert (erősítőt), és a pályát megfelelően elosztva újabb 3,2 ampernyi jósághoz jutunk. Azaz csak jutnánk, mivel megpillantjuk  a Roco 10765-ös árcéduláját, 149 Euro az 300-al számolva 44.700 Forint, itt hasít belénk a felismerés, hogy lehet mégis csak jobban jártunk volna egy másik rendszerrel.

Nos a jó hír, hogy ha nem ragaszkodunk annyira a gyártói javaslatokhoz, akkor nem a 10765-öst vesszük meg, hanem nemes egyszerűséggel veszünk egy újabb Multiamus szettet, egy pont ugyanolyat mint amilyen már van. Veszünk hozzá egy bármely boltban kapható sima telefon “Y” elosztót, és a két “Booster OUT” kimenetet párhuzamosan összekötjük. Újabb jó hír, hogy nem csak 2 darab erősítőt párhuzamosíthatunk, én már láttam négyesfogatot is üzem közben.

Rögtön két legyet ütünk egy csapásra, egyrészt el tudjuk osztani a terhelést az asztalunkon, másrészt, úgy 14-16 ezer Forintért nem csak egy erősítőt kapunk, hanem egy második vezérlőt is, ami ennyi mozdonynál biztosan jól fog jönni. Itt fontos megjegyezni, hogy a vezérlőket csak abba az erősítőbe szabad dugni, amelyiken a “MASTER” portot használjuk.

A PC illesztés hiánya újabb szög a multiMAUS koporsójába, de szerencsére ezt a szöget is ki lehet húzni. Vásárolhatnánk egy Roco 10785-ös Rocomotion PC illesztő egységet, de ez szintén a drága kategória. Helyette inkább egy XpressNet-PC illesztőt beszerzését vagy megépítését javasolnám, melynek egyik fele az erősítőbe, másik pedig a PC-nk soros vagy USB portjára kapcsolódik, innentől viszont rendelkezünk XpressNet porttal is, így már a visszajelentő modulokat is be tudjuk kötni a rendszerünkbe. Szintén Két legyet ütöttünk egy csapásra. (Itt már négy légynél járunk :-D)

Lehetőségeink viszont szépen gyarapodnak. Mivel most már a PC-nkre is rá van kötve a vasutunk, innentől tényleg csak a fantáziánk, kitartásunk és a hozzáértésünk szab határt. Célszerű a gépre felpattintani egy vezérlőszoftvert, ezekből a piacon sok található az etalonnak és sajnos igen drágának számító Traincontroller-től kezdve, egészen a nyílt forráskódú ingyenes rendszerekig, melyek közül én a JRMI-t, és a Rocrail-t emelném ki. Részemről sok teszt után a Rocrail mellett tettem le a voksomat, nem egy felhasználóbarát szoftver, de ha ráérzünk a logikájára, rögtön észre fogjuk venni, hogy nagyszerű rendszer, csak elszoktunk attól, hogy a fejünket használjuk.

A Rocrail remek játék fizikális modellek nélkül is, csak simán a gépre telepítve is tudunk modellezni benne bármit, hiszen a valós modelljeinket virtuális megfelelőikkel behelyettesíthetjük így már akkor tudjuk a forgalmat szimulálni az asztalunkon, mikor az még a gyártó raktárában pihen.

Amint a gépünkön a szoftver, a dominó táblán máris jöhet a visszajelzés (pl., vágány foglaltság) és a visszajelentés is. A váltó állásának visszajelentéséhez egy plusz áramkörre lesz szükségünk, de létezik egy jóval egyszerűbb szoftveres megoldás a helyzet lekezelésére, igaz ebben az esetben továbbra sincs fizikai visszajelentés, de a félreváltás elkerülhető. A korábban említett funkcióbillentyűk okozta hiányérzet is tovatűnik, hiszen ha úgy tetszik a gépünkön akár az összes eszközünk összes funkciójához helyezhetünk el gombot. (Fent már javítottam, de ettől függetlenül, a dominótáblára ugyanúgy kitehetjük az összes funkciót.)

Ha a gépünk hálózatban van, onnantól semmi akadálya, hogy a háztartásban található okos-telefonjainkat, tableteinket, további asztali gépeinket vagy notebookjainkat bevonjunk a játékba mint irányító eszközök, legyen szó akár egyetlen mozdonyról, vagy a pálya egészéről.

A programozósín hiányát sajnos szoftveresen nem lehet orvosolni, viszont egy egyszerű leválasztó kapcsolással az asztalunkon megoldható, de talán a legegyszerűbb, ha egy darab egyenes sínen programozzuk azt, amire épp szükségünk van.

Elérkeztünk az egyik legnagyobb gondhoz, amit sajnos tényleg nem lehet kiváltani, mert maga az eszköz nem tudja, ez a dekóderparaméterek kiolvasása.

Aki olvasott digitális vasútmodellezéssel kapcsolatos oldalt vagy fórumot, előbb utóbb beleszaladt kétbetűs szitokszóba “CV”. Leegyszerűsítve ezek a modell vagy eszköz működését meghatározó paraméterek, illetve azok értékei. Nos a multiMAUS ezeket az értékeket csak írni tudja, olvasni nem.

Ez a gyakorlatba úgy néz ki, hogy ha mondjuk az egyik mozdonyunk a 3-as azonosítón tartjuk nyilván, és szeretnénk ha mondjuk új azonosítót (a példa kedvéért a 10-est) kapna, akkor ezt beállítani be lehet, és gond nélkül reagál ezentúl a 10-es gépnek kiadott parancsokra. De ha 2 hét múlva mikor már elfelejtettük, hogy mit is csináltunk, és nem mozdul 3-asként akkor a központtól nem tudjuk megkérdezni, hogy ugyan mond már meg, hányas azonosítójú mozdony van a sínen, akkor erre a kérdésünkre nem kapunk válasz.

Persze erre mondhatnám, hogy megoldás a ceruza és a füzet, de egy dekódernek nem egy és nem is két CV értéke van, így ezt vagy nyilvántartjuk valahogy (A fent említett szoftver ezt is tudja.), vagy vásárolunk egy külön programozó egységet (a nagyon elszántak akár meg is építhetik maguknak), vagy nemes egyszerűséggel ha ezt nem tudjuk elnézni, akkor a multiMAUS nem nekünk találták ki. Ha valaki sokat szervizel, vagy sokat állítgat, akkor ez komoly negatívum lehet.

Most, hogy ennyi mindenről szó esett, jogos lehet a kérdés, ajánlanám-e a multiMAUS-t és az is hogy kinek?! Ajánlani ajánlanám, mert egy igen sokoldalú eszköz, mely remekül és nem utolsó sorban olcsón bővíthető, ezekkel a bővítésekkel olyan teljesítményre képes, melyre szerintem a tervezői sem gondoltak. Remek tanulóeszköz is egyben, mely segíti a használóját abban, hogy beletanuljon a digitális vezérlés alapjaiba, tudja merre akar továbblépni, már ha nem elég neki a rendszer adta lehetőség. Ajánlanám kezdőknek, és haladóknak, akik különösebb beruházás nélkül szeretnének belekóstolni a digitális vasútmodell világába.

Sokszor esett szó az olcsóságáról, mely szintén relatív. Érdemes viszont néha leülni és számolni. Ha aprópénzből indulunk, és apránként vásárolunk hozzá dolgokat, akkor előbb utóbb a sok apránként hozzárakott összeg el fogja érni a következő szintű berendezés árát. Persze az apránként hozzáadott összeg mindig kevesebbnek tűnik, mintha sokat adnánk egyszerre, de ez pusztán pszichológia, itt mindenkinek saját hatáskörben kell eldönteni, hogy a jelenlegi technikáját eladja és új útra lép, vagy megtartja, és használja boldogan, esetleg mindezek ellenére tovább bővíti.

A multiMAUS-t viszont nagy nevek sok százezres berendezéseivel összevetni legalább annyira értelmetlen, mint a Trabantot a Ferrarival.

De ha az autós hasonlathoz ragaszkodunk, és mondjuk a PIKO FZ1-es analóg trafó a Trabant (ebben az esetben ugye Velorexnek még elmegy az elemes PIKO menetszabályzó :-D ) akkor a Roco multiMAUS egy VW Golf 3 kombi, a nagyobb nevek pedig feljebb, mondjuk úgy az 5-ös BMW felett indulnak. A Ferrarit nem merem megnevezni, mert az abszolút csúcsrendszert még csak nem is láttam, de talán ez nem is fontos most.

Egyetlen olyan központot tudnék megemlíteni ami árban közel áll hozzá, és többet is tud nála, ez a Paco féle NANOX-S88 (olyan 22 ezer Forint körül lehet + a kézi vezérlő), de ez nem “gyári” termék, vagy összerakod magadnak, vagy valaki épít neked egy ilyet. Ami engem visszatartott tőle, hogy a hozzá való kézi vezérlő eléggé “gagyi”, legalábbis azok amiket én eddig láttam. Gagyisága nem a készítőinek szól. Ezek a vezérlők mind házi gyártmányok és ahány mesterember annyi külső, de mindegyiken érződik az “otthon” gyártmány egyszerűsége. Itt ugyanis egy ésszerű mérsékletességet kell tartani már ami a felhasznált alkatrészeket illeti hogy kellően kedvező árú maradjon ahhoz, hogy inkább ezt válasszuk. Nyilván lehetne sokkal igényesebb darabokat létrehozni, csak akkor meg az ára lenne jóval magasabb, viszont magasabb árért meg már jobbat is kaphatnánk, így zárul ez az ördögi kör.

A fenti bekezdés csak saját vélemény, és ettől függetlenül biztos, hogy jó és tökéletesen használható, de nekem az ergonómia és a design is fontos. Illetve ami még anno ellene szólt az a szűkös dokumentáció, ami akkor nagyon zavart, most hogy egy kicsit elmélyedtem a dolgokban ezt nem tartom annyira lényegesnek, hogy emiatt elmarasztaljam a NANOX-et.

Remélem nem voltam túl elfogult a rendszerrel kapcsolatban, ha bárkinek kérdése vagy hozzászólni valója lenne írjon nyugodtam, az elérhetőségeket itt az oldalon megtalálja.

Alul a galéria részbe feltettem egy pár képet, melyek érdekes multiMAUS összeállításokat mutatnak be.

Ha tetszett a cikk látogasd meg a a Fűtőház Facebook oldalát: LINK