All for Joomla All for Webmasters

Digitális alapozó, avagy hogyan is kezdjük

Értékelés:
(14 szavazat)

Eddigi tapasztalataim alapján a digitális modellvasút vezérlés egy aknamezővel és elektromos kerítéssel megerősített betonfalként magasodik a lelkes kezdő elé.

Pedig nem kellene, hogy feltétlenül így legyen, hiszen vannak fórumok, szaküzletek ahol (elméletileg) a nálunk tapasztaltabbak sietnek a segítségünkre. Kinyújtják kezüket, hiszen ha az ember rászánja végre magát akkor belép ebbe az elit klubba ahol minden szép és jó. Vagy talán mégsem?!

Hát sajnos azt kell hogy mondjam, hogy nem. De, hogy teljesen pontos legyek, nem feltétlenül azért mert a közösség nem segít, hanem azért mert eleinte nem egy nyelvet beszélünk. Egy példával szemléltetve, olyan ez mint amikor egy számítógép boltba betérve azt mondjuk az eladónak, hogy egy gépet vennénk, de nem kell, hogy erős legyen, mert csak játszani kell a gyereknek. Ez ugye vagy ellentmondás mert a csúcsjátékokhoz csúcsgép kell, ha viszont a csak régi klasszikusokkal játszunk, akkor ahhoz nem feltétlenül kell Paksot megszégyenítő atomerőmű.

A legfontosabb, legyünk tisztában az igényeinkkel, a lehetőségeinkkel, és a pénztárcák tartalmával. Ha ezekkel tisztában vagyunk, akkor nagyjából be tudjuk lőni, hogy melyik kategóriában indulunk, azon belül lesz bőven választási lehetőségünk.

Ha most szeretnénk a vasútmodellezésbe belekezdeni, akkor a legegyszerűbb egy digitális startszettet megvenni, összerakni és használni. Ha meguntuk a dilikört, akkor pár váltót beszerezni, új mozdonyt, új kocsit és ha ezek után úgy érezzük, hogy a vezérlés lehetőségeit kinőttük, akkor cserélni azt. Túl sok gondunk nem lesz, hiszen nem kell szenvednünk a megfelelő kezdődarabok összeállításával, jól össze van válogatva működni fog.

Sokkal nehezebb a helyzet ha valaki koca modellező, mondjuk olyan mint én, aki évtizedekig gubbasztott a gyűjteményén, lassan összevásárolva a darabokat, majd egyszer csak elkapja a gépszíj, hogy most aztán átállok a digitális oldalra.

A digitális rendszernem csoda, sok újítás nincs benne, legalábbis belépő szinten biztos, hogy nincs. Ha körbenézünk az interneten, szerintem kapásból találunk 10 olyan oldalt ahol felsorolják a szükséges összetevőket és ahogy a felsorolás végére érünk véget is ér a tudomány. Pont ott fejezik be ahonnan kezdene érdekes lenni.

Korábban már leírtam, de hogy innen se hiányozzon a felsorolás vegyük át újra, kell:

  1. pálya (polgári nevén sín)
  2. egy mozdony
  3. egy dekóder a mozdonyban
  4. kell egy jelerősítő (Booster)
  5. egy központi egység (Command unit)
  6. egy vezérlő (Controller)
  7. tápegységek amik ezeket működtetik.

Általában itt ér véget a legtöbb oldal, esetleg egy béna képet még mellékel. Mielőtt előre szaladnánk tudnunk, vegyük végig, hogy hogyan jutottunk el idáig.

Kezdetben vala az ős FZ1-es PIKO trafós megoldás. (Illetve ezek szegényebb rokonai, amik nem tudtak kiegészítőket vezérelni, rosszabb esetben elemről mentek, a szülők legnagyobb örömére.) Nem túl bonyolult rendszer + és a - a sínekre, és ahogy csavarjuk a gombot már száguld is a dilikörön az egyetlen mozdonyunk egészen addig, míg ki nem repült valahol a sínről, vagy míg elegendő mennyiségű szöszt össze nem szedett a padlószőnyegről.

Ha ennél azért egy lépést teszünk előre, a szőnyegen 2-4 váltót hirtelen összedobva, a szürke fehér kapcsolópulttal megbolondíthatjuk az egészet. Szüleink büszkék lesznek ránk, hogy lám milyen ügyesen össze tudjuk rakni, és szintén ujjonganak mikor a szomszéd Pistike rátenyerel a gombra és bugyogva ég le a tekercs a váltóműben finom égett műanyagszagba borítva a szobát.

Ha ezt is kinőttük, akkor bizony már terepasztalunk van, ekkor eljött a szakaszolás a több trafó és az "A" vagy "Z" kapcsolásos időszak. Ekkor már Pistike mindkét keze gipszben, a váltóink pedig biztonságban vannak.

Általában ez az a szint amikor a mozdonyok egy dobozba a szekrény aljára, a terepasztal pedig eladásra került, és a vasúttal töltött éveket a csajok váltják fel. De ha mégsem, akkor még itt van nekünk a Polymatic rendszer ( Bocs a többi méretarányban utazóktól, mindenki helyettesítse be saját méretarányának megfelelő címszavait.) mely relékkel, kapcsoló sínekkel, szakaszolók és egyenirányítók segítségével, no meg időzítőkkel, elhozta nekünk a valódi automata üzem lehetőségét.

Ezek után ha a főiskolát is kijártuk tervezhettünk magunknak egyedi analóg rendszert, vagy PC-vel meghajtott analóg rendszert de a többség az utóbbi két szintet nem biztos, hogy meglépte.

Azóta rengeteg idő eltelt, de a modellvasút sokat nem változott. Bár a részletesség sokat fejlődött, de egy modern mozdony most sem tud sokkal többet régi társánál. Alapjában véve mindkét menetirányba el tud indulni, világít és ha pénztárcánk engedi akkor hangja is van (rendes mozdonyhang, nem a villanymotor zaja), esetleg füstöl (Anélkül, hogy elromlana) és ha még mindig bírjuk pénzzel, akkor akár emeli az áramszedőt. Ebből azért látszik, hogy nem feltétlenül csak a funkcionális bővülés az ami a prímet viszi. A digitális üzemben az összhangon van a hangsúly. Mert bár világítani eddig is világított a mozdony és a kocsi is, de az által, hogy minden egyes darabban ott figyel a dekóder a kevés plusz funkció rengeteg variációban mindig új és új élménnyel ajándékoz meg minket, amihez hozzá jön a dinamikai leképzés. Féktávolságok, gyorsulás, lassulás és a sebesség fixen tartása a lejtő szögétől és a terheléstől függetlenül, már ha a mozdony bírja.

Ez az amiért érdemes nekikezdeni digitalizálni. Ha valaki még mindig nem hisz ebben, csak próbálja ki. 

Ennyi bevezető után térjünk rá némi konkrétumra. Mikor elővettem a gyűjteményem a szekrényből a BTTB arzenál jelentős része már megvolt. Én személy szerint nem is igazán tervezem új vas beszerzését, mert sajnos a mostani modellárak magasan túlmutatnak az ingerküszöbömön. Aki hasonló cipőben jár, az már most elfelejtheti a "hangos" és "füstös" mozdonyt, ugyanis ezek viszonylag drágák. De ha meg is bírnánk fizetni, a legtöbb régi mozdonyba bajosan, nagy gyakorlattal szerelhető csak be, nagy valószínűséggel csa a súlyok kurtítása árán, ami meg a tapadást és vonóképességet befolyásolja nagyban.

A régi vasak egy része még csak világítással sem rendelkezik. Ez persze barkácsolással orvosolható sok esetben, de én törekszem az eredeti állapot megőrzésére. Így eljutottunk oda, hogy szinte teljesen mindegy milyen dekódert teszünk a mozdonyunkba, Hiszen a motoron kívül jó esetben a homlok és zárfényeket, ha extra hely van a modellben akkor ezeket külön vezérelhetjük, esetleg vezetőállás megvilágításával megbolondítva.

Rengeteg oldalt és fórumot végigolvastam, sokszor és sok helyen előfordult, hogy olcsó, vagy bizonyos gyártmányú dekódert nem szabad venni. Egyszer leültem a gép mellé nem voltam rest és elkezdtem összeírni, hogy ki mit mond, mit nem szabad megvenni. Nos, ha a honi vasútmodellezőkre hallgatunk akkor nem is vegyünk semmit. Mind szar.

Mert van aki ezt van aki azt szólta le. A boltok kínálatát végigböngészve nem is igazán találtam "gagyit" csupa olyan márka került elő, amik modellvasutas körökben jól csengenek. (Teljesség igénye nélkül: Lenz, Zimo, ESU, Tran, Digitools, Viessmann, Roco, Tillig, Fleischmann, Trix, Piko) Mind ismerős márka, az ár meg 5.500-tól úgy 15.000 Forintig terjed. Mivel a BTTB mozdonyok legtöbbje nem ér ennyit (Mármint a felső határt, a reáli értéket, és nem a kereskedői vénát figyelembe véve.), így én az alsó szegmensből szemezgettem. Elsőként egy Tran dekódert újítottam be, de másodiknak már egy ennél jóval kedvezőbb árú modell mellett döntöttem. BTTB modellek esetében talán a legfőbb szempont a méret, ha lehetőségünk engedi minden esetben 8 pólusú dekódert válasszunk, ám ha nem tervezünk világítást, vagy csak a gyári lehetőségeket akarjuk kihasználni akkor a 6 pólusú dekóder is tökéletesen megteszi. Ha a kiszemelt helyre befér, akkor mindenképp kábeles megoldást keressünk, ha a végére van csatlakozó biggyesztve az nem gond, a csípőfogót már szerencsére feltalálták. A tüskés verziókra azonban érdemes odafigyelni, mert nem biztos, hogy az ellendarabját is be tudjuk oda tenni ahova a dekóder azért simán befér.

Ha figyelembe vesszük a piaci árakat méretarányunkban a olyan 12.000 - 15.000 Ft. körül indulnak az új mozdonyok, ezekbe már csak egy dekóder kell, ha ennek az értékét mondjuk 8.000 Ft.-ban maximalizáljuk, akkor egy új digitális mozdony garanciával, 20.000 - 23.000 Ft.-ból megvan. Ehhez az árhoz képest érdemes minden továbbit viszonyítani. Tehát ha a régi mozdonyunk mondjuk ér úgy 8.000-et, akkor nem biztos, hogy megéri ugyanennyiért választani bele dekódert, hiszen nagy eséllyel nem fogunk tudni többet kihasználni a lehetőségeiből, mint szerényebb társának. Érdemes arra is felkészülni, hogy a dekódert mi építsük bele a modellbe, mert pár ezer Forint erre is simán elmehet.

Visszatérve a melyik dekódert válasszam kezdetű kérdésre, sajnos azt kell, hogy mondjam, nem tudok jó választ adni. Ennek egyik oka, hogy túl nagy tapasztalattal még nem rendelkezem ezen a téren, így nem szeretnék megalapozatlan tippeket adni, másrészt a hazai vasútmodellezők sem tudnak igazán jó tanácsot adni. Mindenki szopott már orbitálisat valamelyik darabbal, és mindenki esküszik valamire. Sokan saját anyagi érdekből nyilatkoznak, egyesek sznobizmusból csak a "drága" dekódert szeretik, illetve rengeteg lánglelkű forradalmárral találkoztam, aki ugyan valamelyik márka mellett kardozott, de döntését nem igazán tudta megalapozottan alátámasztani.

Ez igazából legalább annyira hitvita mint, hogy kinek mi a kedvenc autó vagy mobiltelefon márkája. Amit hiányolok ebben a témában az egy nagy termékteszt, egy olyan amit informatikai szaklapokban szoktam olvasni, amikor is fognak 10 alaplapot és szanaszéjjel teszteli azonos körülmények között. Ilyen tesztet még nem láttam magyar nyelven, jobb esetben is csak egy gyártó több dekóderér teszik össze egy táblázatba, a gyári értékeket feltüntetve, de a legtöbb webáruházban a termék nevén kívül nagyon keveset tudunk meg róla.

Ebből a mezőnyből a DigiTools Digidrive dekódere az ami nagyon kitűnik. Persze értem én, hogy ők hazai gyártók, de akkor is. Az oldalukról letölthető egy részletekbe menő több oldalas leírás, amin minden le van írva ami csak az adott dekóderrel elképzelhető. Magyarul szól hozzánk, böngészhető, nyálazható. Ezt hívom én támogatásnak, talán követendő példa lenne mindenkinek. Sajnos jelenleg nem ez az általános módszer,pedig a 2/1984. (III. 10.) BkM-IpM együttes rendelet 2.paragrafus első bekezdése az alábbiakat mondja ki:


"A vásárlókat a termék jellegétől és tulajdonságaitól függően, írásban, magyar nyelven és közérthetően tájékoztatni kell a termék használatának, kezelésének módjáról (használati-kezelési útmutató) és minőségi jellemzőiről (minőségtanúsítás)."

Az, hogy valaki ezt már a vásárlás előtt megtesz csak követendő példa, de a legtöbb esetben ezt a kézikönyvet ne is keressük. Sajnos! Marad a misztifikálás, a mellébeszélés, a részletek elhallgatása és a féligazságok tömkelege.

Tisztában vagyok vele, hogy fenti megállapításaimmal sokan nem értenek egyet, de nekik egy klubtársamtól elcsent mondatot javasolnék (köszi Térköz): "Tessék letenni valamit az asztalra!"

Ha úgy érzed, hogy elmondanád tapasztalatodat egy vagy több dekóderrel kapcsolatban, küld el nekem emailben ide: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Ha tetszett a cikk, a FaceBook-on is is megtalálsz minket: Fűtőház Facebook 

Folyt köv...