A nap Sátoraljaújhelyen indult, ahol kipróbáltam a libegőt, illetve megnéztem a nyári bobpályát (a kipróbálást a többiekre hagytam), később megkíséreltem megtekinteni a sátoraljaújhelyi börtönmúzeumot, majd mivel ez nem sikerült ellátogattam Pálházára.

A kisvasutazás számomra mindig különleges élmény, valahogy úgy tekintek ezekre a gépekre meg a pálya széli ipari jellegű épületekre, mint valami időkapszulára. Miközben utazom, megpróbálom elképzelni, hogy milyenek lehettek ezek az épületek, és maga a kisvasút világa még a fénykorukban. Mert valljuk meg őszintén a kisvasutak már-már csak árnyékuk önmaguknak. Bár fejlődés van, hiszen sorra jelennek meg a hibrid, vagy épp a teljesen elektromos mozdonyok / motorkocsik, engem mégsem a modernizáció az ami vonz ebben a világban, hanem épp az ellentéte, egy ablak melyen keresztül sok-sok évtizedet ugorhatok vissza képzeletben.

Visszatérve a PAEV vonalára azt kell hogy mondjam, kellemesen csalódtam benne. Sok fele utaztam már kisvasúton, de valahogy ez a pálya is olyan jellegzetes, mint a hazaiak közül számomra favoritnak számító LAEV vonal. Megvan benne minden ami kell, átmegyünk apró hidakon, kanyarog az erdőben, az erdei út mentén, nyílt mezőn, a pálya elhalad egy tó mellett majd egy alagútban is átsiklik a szerelvény. Igazából majdnem kicsinyített és tömörített változata a LAEV vonalának, de semmikép sem mondanám unalmasnak.

Két nyitott személykocsit a C50-es (C01-401) mozdony húzta, mely szépen dorombolt egészen Kőkapu állomásig, ahol leszálltam, innen a vonat továbbindul mert van még egy megállója, de a mozdonyvezető említette, hogy ott igazából semmi látnivaló nincs.

Kőkapunál sétáltam egyet, ahol épp hajómodellezők tartottak kétnapos versengést az Áfonyás tavon. Jó volt bepillantást nyerni ebbe a világba is, szebbnél szebb hajócsodák voltak kiállítva a gőzösöktől a hadihajókig bezárólag. Kis és nagyobb darabok egyaránt megfértek egymás mellett csakúgy, mint a legaprólékosabban kidolgozott egyedi készítésűektől a gyári elnagyoltig.

Visszatérve a vasúthoz, a visszafele úton szinte végig gurult a szerelvény, a mozdonynak csak a megállókelhagyásakor kellett kicsit rásegíteni, de aztán megint gurulás következett.

A kalauz egy kedves idősebb úr, kimondottan kedves volt mindenkivel, szerintem nagyon élvezheti a munkáját. Hazaérkezvén elolvastam a Wikipédia-n a kisvasútra vonatkozó adatokat, ezeket most nem részletezném akir érdekel a dolog, az elolvashatja ITT.

Nagyon jól éreztem magam a PAEV-en és a környékén eltöltött idő alatt, a jegyárak is teljesen rendben vannak, a kisvasút egy útra felnőtt esetében 550 Ft.-ba kerülnek, ez ugyebár oda-vissza 1.100, de inkább adakozom így a kisvasút javára, mint utalok egy alapítványnak, mert így megmarad az élmény és a vasút is jól jár.

Mellékeltem egy pár képet, a minőségért mindenkitől elnézést kérek, mobillal készültek, és ráadásul a legtöbb menet közben.